Az én utamon nincsen átok,
mert ölelik a vadvirágok, Tovább →

Pontos vagyok és egyszerű,
mint ördöglakat vagy a fű. Tovább →

„Túlságosan kék reggelek délutánra és estére
rossz időt jelentenek.” (François Mauriac) Tovább →

álom alatti vízér, ami nem hagy nyugodni. repedés a valóság
ózonpajzsán. vacogás a tudatalattiban. a prófétálás nyelve,
csillámos keletkezésben egy ártatlan benyomás kiérlelése.
rendületlen masírozás befelé. a keresés gyönyöre. Tovább →

szomjúság ellen aszályt inni
s akárha pillét hegyet vinni
megfesteni az idő-arcot
homlok mögötti barlangrajzot Tovább →

Tisztelgés A. Muñoz Molina, a “Lisszaboni tél” című regény írója előtt

ugyan ki hallgatna rád
ki hinné hogy a gyilkos ott ül
veled szemben Tovább →

halálom kilencvenkettedik napján
telefonon társalgok bátyámmal
szokás szerint nem ért semmit
nem beszélünk egy nyelvet Tovább →

függetlennek maradni az állóképesség bűvkörében
mint a szél. a nemből az igenbe szórni ejtőernyős
magvakat, hogy egyre több legyen a kezdet. Tovább →

álmod inge ez a reggel
nem jól vasalt de fölveszed Tovább →