NYÁR LESZ MEGINT

Hat éves lehettem, amikor megkérdezték,
mi leszek, ha nagy leszek, azt feleltem,
nagymama, és rád gondoltam, Mama,
hogy majd unokáim lesznek, mint neked,
égetni valóak, mint mi voltunk; ebéd után
benyálazott tintaceruzával telerajzolják
a frissen meszelt falat; leszedik a selyem-
paplanról a cérnagombokat; kilopóznak
a konyhába, és addig nyomkodják
a lemezjátszós rádió billentyűit, amíg
én be nem jövök a kertből kosárral
a kezemben, és el nem kiáltom magam:
azt a betyár mindenit, ha a lemezeknek
baja esik, hátrakötöm a sarkatokat, mars
vissza az ágyba, rinaldóbanda – így hívtál
bennünket mindig, amikor mérgesnek
akartál látszani. Rólad szerettem volna
mesélni valakinek egy megállóban, de
féltem, hogy elsírom magam, s már jött
is a villamos, így végül nem sírtam, Mama.
Nem sírok most sem. Kinek sírjak. Tél van.
Mindenki rohan. Majd nyár lesz megint.

2015. november 26.

A nagymamám Pacsirta rádiója, és az unokatestvérem: Anti

A nagymamám Pacsirta rádiója és az unokatestvérem, Anti.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Amikor felidézed, belül mindig nyár lesz…

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Így van, Tibor. Életem legszebb nyarait töltöttem a Mamánál sokad magammal. Ami jó van bennem, azt főleg neki köszönhetem.

    Köszönöm, hogy írtál. Ő is ilyeneket tudott mondani… Jaj… Most megríkattál.

    Anikó

Vélemény, hozzászólás?