NAPBA TARTOTT ÜVEG

„Mert szeretjük a szépet – mértékkel…” (Thuküdidész)

Rátukmálni magam a világra,
szent meggyőződéssel, mint mások.
„Lángot” lehelni „deres ágra”,
mint a Nagyok. Nem firtatni, hogy csalok.

Elhitetni, hogy nem dadog bennem
a szó, a kisujjamból kirázom,
“voila”, hisz mindennapi kenyerem
a vers, bár enni nem ad, s ha fázom,

hát fázhatok, mert tüzelőre valót
sem ad. Hazudni mégis, hogy a valót,
mint a fényt a napba tartott üveg,

gyújtólánggá szűri bennem a szöveg.
Lázba hozni a didergő elmét.
Tagadni az alkotás gyötrelmét.

2015. december 11.

Vajdics Anikó

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Gyújtólánggá szűrte(d), Anikó.
    (Szerintem egyik eddigi legjobbad.)

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Örülök, hogy ezt írod, Tibor! Már egy hónapja megvan. Nehezen rukkoltam elő vele.

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Köszönöm, Mari.

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Anikó! “___ lázba hozni a didergő elmét ___” Tetszett!

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Köszönöm, Vince!

Vélemény, hozzászólás?