Mostantól – Charles Dobzynskinak

nem hagyhatjuk, hogy az ismétlődő csodák
közömbössé váljanak mint arcok az utcán,
vagy a sűrű éjben a táj fölé gördülő
csillagok jéghideg koszorúja az égen.

ki tudja, talán a legfőbb lény spermája az az egy
állandóan foszforeszkáló reménycsillag,
a föld pedig megtermékenyítésre váró petesejt
az ózon magzatburkában.

mostantól hirdessen bennünket boldognak
minden utánunk következő nemzedék,
mert gyorsan meghalunk, észre sem veszi
a világ, hogy itt éltünk valaha.

ne a birtoklás legyen fontos, csak tűnődjünk
el néha, mi is megy itt végbe. nem a vak falak
tartanak bennünket össze. higgyünk, kinek mi ad
erőt szerelmek állócsillaga alatt. higgyünk

himnuszok örökkévalóságában, a hitben önmagában,
könyvtárak védőszárnyaiban, billentyűk viharában,
szavak forgószelében, amiből bárányfelhőket
képeznek látóidegek légies kötegei.

ne legyünk lakatlan ház, amiben a szél járkál,
végül fennakad a semmi ajtófélfáján. a hatalom
az isteni igazságszolgáltatás körforgásában van,
aminek csontját tisztára csipkedte a hollóidő.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    Igen… Küldetése van mindazoknak, akik így képesek üzenni a fontos dolgokról… Áldott, békés, boldog karácsonyt!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Mindenkori figyelmedet szívből köszönöm, drága Valikám. Kívánok én is nektek áldott, békés, meghitt ünnepet.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “higgyünk, kinek mi ad
    erőt”

    Igen, azt hiszem, így, drága Mari.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Valahogy muszáj, Tibor… köszönöm jöttödet.

Vélemény, hozzászólás?