mit kezdjek veled

ne várj rám ott ahol a folyó tűnődik
hogyan kerülheti el a nehézkedési
erő hiányától mámoros uszadékfákat
itt fekszem az örökké ígéretével
bekerített ágyban neved tudakolja
az esti ima és hiányzó illatod után
sóhajtozik a párna galambszürke
évek mögött a szerelem alagútjain
ünnepi szokásaink selymében búsan
muzsikál a szél arról hogy voltam
engedelmes földed kényelmes utat
adtam lépteidnek hogy azután végleg
befogadjalak de most mit kezdjek
veled holtan élővel álmaim titkos
szertartásain a túlélés előjelével
te évszakok katasztrófáin bolyongó
visszatérés nélküli bolygó

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Hatalmas vers, mint mindig. Jó ezzel kezdeni a napot. Erőt és biztonságot adó sorok, igaz és törvényszerű gondolatok. Ölellek és mp. 🙂

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Nekem ezzel a gondolattal indult a napom hajnai kettőkor, visszatérés nélküli bolygó… és aztán elé írtam a többit 🙂 de legalább nem volt hiábavaló az ébredésem 🙂 Ölellek, drága Vacskám <3 ömp4444444444444madarad

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Köszönöm, hogy beavattál a titkos szertartásba, drága Mari!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Én köszönöm, Tibor, hogy kíváncsi voltál rá(m). 🙂

  3. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    Csodálatos titkokat árultál el ismét, Drága Mari!:)

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Valikám, köszönöm, hogy be-benézel az alkoTÓházba… köszönöm szívbéli szavaidat. ölellek: Marid

Vélemény, hozzászólás?