mielőtt végleg

lassacskán beissza tócsák csalóka egét
a föld, elporlad boldog nyarunk szöcske-
csontváza. éjszakánként falakat növeszt
a látóhatár, hajnalban átszuszakolja magát
a kerítéslécek között a felismerés fénye,
hogy téged rám, engem magamra szabadított
a sors. két falevél hullunk alá az időben.
mielőtt végleg elszivárog szemedből a táj,
ahol velem éltél, köszönöm, hogy így utólag
beismertél az engedelmesen baktató utcáknak.

Kategóriák: Vers.

8 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Van, hogy a megkésett valamiképpen mégis időben történik meg.

    Gyönyörűen mondtál érte köszönetet, drága Mari…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Úgy éreztem, ezzel még tartozom neki, s nekem is jobb így elengednem. most már könnyű a lelkem 🙂
      Köszönöm hív figyelmedet.

  2. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “két falevél hullunk alá az időben.
    mielőtt végleg elszivárog szemedből a táj,
    ahol velem éltél,”
    Csodálatos sorok…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Drága Valikám, szívből köszönöm, hogy mindig szívedig jutnak gondolataim. ölellek szeretettel: Marid

  3. Avatar Marci szerint:

    Idővel sok mindenre rájövünk, sokat megértünk. Még azt is, hogy az ég a tócsában nem az igazi ég, csak a tócsa ege. Ugyanakkor kétségtelen visszatükrözi azt a fényt, ami lehet, akár a “felismerés fénye”. Az összes keserve ellenére, van valami szép ebben az egészben, annak, aki képes átélni mindezt. Az pedig téged dicsér, hogy megpróbálod emberi nyelven elmondani ezeket az igencsak nehezen kifejezhető érzéseket. Szép vers.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Nem ritka, hogy én a tócsa egét látom igazinak, s amikor a felismerés fénye bevilágít gondolataimba, még akkor sem zökkenek ki hitemből, hogy nem az ég tükröződik a vízen, hanem a víz tükrözi fölém az eget 🙂 bolondmarid ölel 🙂

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm sóhajos kommentedet, Vincze.

Vélemény, hozzászólás?