lélekhívó

üres terem kong visszhangzik
emlékek kergetőznek benne
már csak itt láthatlak kedves
múltunk szálait visszafejtve

 

lebegő pókfonál érintésed
megcsiklandoz láthatatlan
ó ha még egyszer megölelnél
lángra lobbanna mi valaha voltam

 

hallgatok s te megszólalsz bennem
beköltöztél hogy kijöjjek végre
szabadulni sustorgó sötétből
együtt zuhanni vissza a fénybe

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    megszólalt… most (én is) csak hallgatok

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    jaj, de ismerem én is ezeket a földön túli találkozásokat, amikor együtt zuhanunk vissza a fénybe…
    ölellek
    énisénis

Vélemény, hozzászólás?