lázadás

szavakba szorítasz mindent amit érzel
egy arcot idézel aminek hegyvölgyén
annyiszor tévelyegtek ujjaid magadba
révedsz túlontúl nagy a csend

hallgatás havazik benned betemet
minden kiindulópontot nyelved eleven
seb felvérzik a jelzők amiket elvetsz
mert méltatlanok kifejezni a lényeget

csak semmi érzelgősség mondogatod
hadd száguldozzanak biztonsági öv
nélkül a verssorok amik útját állják
a tragikus történetek megismétlésének

éhenkórász madarak laknak benned
sosem laknak jól nem repülnek nem
említed nekik a földrengést ami régen
bezúzta tekinteted kirakatüvegét

teszel a boldogságra nem vársz tovább
órára percre nem hagyod hogy idétlen
bakfisnak nézzen és szív alakú krumplikkal
kavicsokkal a hamarossal hitegessen

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “mindent amit érzel”
    Beleszorítottad most is, drága Mari.

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Mintha rólam írtad volna.

Vélemény, hozzászólás?