Az utolsó dodómadár

dodomadar_01

lám
csak meresztem keresztem
itt a szél szaggatta koponyák hegyén
        hosszú ez az év
és bármerre nézek bitangol
        gaz lator
fesztelen

egy sincs kereszten
        eliszkoltak rég
nyáladzik mindnek dölyfös
        nagysága
trónusok gazsága
itt alattam a seggenülő hodály
        benne birkák nyája
        jámbor nyalók sárgaháza
bambán ás
vájja vermét a bódítás
és nyúl nyaka a balgáknak
        kopasztásig
        hát ásson csak itt
hajnal hasadtáig
szivárogjék el a fekete város
tehénlepény hévvel
        karba tett kézzel
szánalom hömpölyög a hegek földje fölött
vermek alján mint vándorkő
        a hordalék
tehetetlen -tétlen
        vétlen
ó te kék ég
nyűtt kézzel teregetnélek még

        de reményem oly sebzett
        röpképtelen már

szárnyaira roskad az utolsó
        boldog
dodómadár

2009.01.27.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Vitriolos és pontos diagnózis (ma is), kedves Vincze.

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Szép jó estét kívánok Neked és köszönetem! 🙂

Vélemény, hozzászólás?