Lapulós

mindennapi gond
port szór a Látomásba
(hunyorog könnyezik)
egyszerre válik le
a madarak szárnya

lapul az álom
(a valóság
meg ne lássa)

riadt neszek rejtőznek
kő alá levélfonákra
és mégis
mintha nyugalom lenne
pedig forgószél hegyezi
jegenyék metszőfogait
és a csönd ragadozó teste
is megfeszült
már kész a támadásra

lapul az álom
(a valóság
meg ne lássa)

védtelen vagyok
így talán
nem érdemes vadászni rám
(nincs benne semmi izgalom)

hátha

lapul a valóság
(az álom
meg ne lássa)

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Addig jó, míg ott van az a “hátha”, Barátom.

    Perspektívát adtál neki.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    DrágaIstvándorom, akárha rólam írtad volna ezt a versed… el is vittem a FB-ra, hadd olvassák minél többen. ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?