Körtéri fák

A Móriczon laktam vagy nyolc évig.
Ez olyan hely, ahol megfeszül,
majd nyújtózik egyet és elernyed a világ.
Macskaköveken csúsznak és
olykor egymást csalják a sűrű budai éjszakák.
Nekem minden éjjel megsúgták bűnüket.
Minden elmondhatatlan tettüket.
A süllyedő téli hold alatt
ott hajoltak a túlvilágra ők –
remegő lábakon a fehér hajú körtéri fák,
villanysínek mentén hólepte szeretők.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Banfai Zsolt Banfai Zsolt szerint:

    Drága Mari, köszönöm a közlést!
    Szeretettel ölellek!

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Én köszönöm, hogy olvashatjuk ezt a szép, meghitt, szinte az intimitásba hajló versedet. Szeretem én is a Móricz Zsigmond teret… ott lakott az első szerelmem a virágüzlet fölött… 🙂

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Érzékletes képekkel írtad le, kedves Zsolt.

Vélemény, hozzászólás?