Korona fejszeélen

Léleknyi csönd, teremtett lélek, ne higgyétek, hogy
kegyelmet kérek. Télben, déröklű iszonyatban,
szívemig fölérő hamis fagyban kihullott
meséim tejfoga, elborul hű lovam homloka.
Varjúláb tapod szűz havon, farkas jár a hold-
udvaron. Belesápadnak a vének, elkékül
az ajkakon az ének. Hittem nagytüzű tavaszban,
sorsot érlelő nyarakban: villámaimon
jégből a nyereg, most az átok is gyönyörű lehet.
Otthonosak akik a télben, próbálják koronám
fejszeélen! Kidőlnöm nekem lehetetlen,
gyökerezem a szerelemben; szerelem végvára
védj meg — ne hagyd, hogy kegyelmet kérjek.

6 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Nagyívű, imádságos vers. szép jelzőidet, költői képeidet örömmel olvastam: “déröklű iszonyat”, a mesék tejfogának kihullása, és még sorolhatnám, de nem cincálom szét a verset. 🙂

    köszönöm, hogy a TÓ is ringathatja, Tibor.

    “most az átok is gyönyörű lehet” ez szíven talált.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Én köszönöm a szívközeli méltatást és a ringatást, drága Mari! 🙂

  3. Avatar Mityka szerint:

    „Léleknyi csönd, teremtett lélek,
    ne higgyétek hogy kegyelmet kérek.
    Télben, déröklű iszonyatban,
    szívemig fölérő hamis fagyban
    Kihullott meséim tejfoga,
    elborul hű lovam homloka.
    Varjúláb tapod szűz havon,
    farkas jár a holdudvaron.
    Belesápadnak a vének,
    Elkékül az ajkakon az ének.
    Hittem nagytüzű tavaszban,
    sorsot érlelő nyarakban:
    Villámaimon jégből a nyereg,
    most az átok is gyönyörű lehet.
    Otthonosak akik a télben,
    próbálják koronám fejszeélen!
    Kidőlnöm nekem lehetetlen,
    gyökerezem a szerelemben;
    szerelem végvára védj meg
    — ne hagyd, hogy kegyelmet kérjek.”

    (visszaloptam a hangszered…
    itt-ott fölsejlik Nagy László…)

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      ’74-es szöveg, és eredetileg pont úgy tördeltem, mint most Te. Keletkezésében a Nagy László-i tartásnak bizonyosan meghatározó szerepe volt.

      Amiért “öregen” belenyúltam, az a ragrímek (iszonyatban/fagyban, tejfoga/homloka, havon/udvaron, tavaszban/nyarakban, télben/fejszeélen) eltüntetésének, “belső rímmé” tételének szándéka. (Ráadásul akkor még nem is beszéltem arról, hogy az eredeti tördelés szerinti sorok szótagszáma rapszodikusan — szinte soronként — 8 és 10 között váltakozik.)

      A másik megoldás az lehetett volna, ha megpróbálom “igazi(bb)” rímekkel kiváltani őket, csakhogy a szöveg (számomra ma is erősnek tűnő) képei szerintem ezekkel a szavakkal ütnek igazán.

      Köszönöm jelzésedet, Barátom!

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      Köszönlek, Barátom!

Vélemény, hozzászólás?