“KÖRKÖRÖS ROMOK”

– Jorge Luis Borges tiszteletére

indulnom kell a folyó túlpartján
vársz rám a fehérlő romok között
leeresztett szemhéjjal úgy ahogyan
megálmodtalak ha nem megyek
nem létezel hányszor leromboltalak
magamban hogy újraalkothassak
vonásról vonásra szervről szervre
ezeregy titkos éjszakán át a lelkedet
kerestem az egyetlen lelket amely
méltó rá hogy általam kapjon helyet
a világegyetemben a dombokon
túl a távoli füstoszlopok felett felhők
gyűlnek könnyűek mint a madár mely
holdtöltekor vigasztalhatatlanul
rikolt amikor elérkezik az éjfél
indulnom kell meztelen lábnyomok
a ragacsos homokban mintha mindez
már megtörtént volna a folyó a homok
az éjféli madár és a füstfelhő a romok
felett mintha mindezt már kigondolta
volna valaki indulnom kell halaszthatatlan
kötelességem ez az álom nyújtanám ameddig
csak lehet de a folyó innenső partján rólam
álmodónak már mocorog a szemhéja el
kell jutnom hozzád mielőtt felébred

2014. szeptember 23.

Kép: The Lost Garden in Heligan, Cornwall

The Lost Garden of Heligan, Cronwall

 

 

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Az egészet ideidézhetném, nagyon megfogott… sőt, szívembe állt… de ez nagyon:

    “ha nem megyek
    nem létezel hányszor leromboltalak
    magamban hogy újraalkothassak
    vonásról vonásra szervről szervre
    ezeregy titkos éjszakán át a lelkedet
    kerestem az egyetlen lelket amely
    méltó rá hogy általam kapjon helyet
    a világegyetemben”

    elviszem a fészre… hadd lássák mind többen.

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Köszönöm, kedves Mari.

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Remek ötlet az a csavarás a végén az innenső parton ébredezővel.

    Gratulálok, Anikó!

    1. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

      Örülök, ha tetszik, Tibor. Sokat gondolkodtam a végén.

Vélemény, hozzászólás?