Kizsinóroztattam

Idegenkedtem anno a zsinórdíszes
viselettől, mert a porondmestereket
idézte, vállukon az idétlen partvis-
fejekkel, meg a forgóajtót pörgető
hotelportások gazsuláját. Korábban
kellett volna megismernem a lelkészi
palástot (katolikusnak keresztelve
gyerekként csak ornátusokat bámultam
a miséken), amely már éppen fordított
volna ízlésemen, de ekkor kezdtek fel-
tűnni csapatostól az ország házában
porondmesterkedő méltatlanok. Ambi-
valenciám megszűntét végül azoknak
köszönhettem, akik egyre hangosabban
vonták kétségbe európaiságát.
Protestálva kizsinóroztattam a leg-
jobb angol szövetből készült, álló nyakú
alkalmi öltönyöm (már ennek is van vagy
évtizede) — kevés alkalom adódik
viselhetni, ám olyankor mindig egy
európai nyugalmával állom
a méltatlankodó tekinteteket.

7 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    “porondmesterkedő méltatlanok” 🙂

  2. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

    Nekem először tetszett… Mostanra leszoktam róla.

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Drága Mari, Kő, köszönöm, hogy olvastátok és jeleztetek!

  4. Nagyon jól érthető, tiszta vers.
    Üdv. Barátom! 🙂

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      Örülök, hogy így érzed és gondolod; köszönöm bejegyzésedet, Barátom!

  5. Farkas Molnar Peter Farkas Molnar Peter szerint:

    Először a kokárdámat vették el, aztán a zászlómat, végül magyarságomat.
    Valahogy így, Barátom…

    1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

      A kokárda meg a zászló elvehető, Barárom.

Vélemény, hozzászólás?