január

szépségén kívül egyébként meddő a jég-
virág. nem érlel feszes húsú gyümölcsöt,
de ismeri a sietős elmúlást, aminek hírét
az ablakra vetődő rigószárny árnyéka

hozza. visszhangzik, akár egy gyermek
kiáltása, amivel rémálmából vissza akar
térni az ölelés biztonságába. a látszat
áttörhetetlen tömbjén elmosódik a nappal

és az éjszaka határvonala. a talajmenti fagy
fölkúszik az alvók szívébe. nulla fok alá
süllyed a remény higanyszála. a súlytalanság

sejtelmével érkezik a fény. a szerelem csalóka
március melegéhez hasonlít. az idő a sors
maszkját viseli. türelemre int.

arany aura pozitív feszültségével veszem
körül magam, precíziós robot tanulmányozom
egy az űrből kiszakadt, vad üstökös egyszerű
pályáját. úgy tűnik mindjárt a földbe csapódik,

de a horizont elhajol előle. tehát egy újabb
világvégét úszunk meg, habár a mai nap is
egyenlő a nullával, hacsak azt nem tekinthetem
eredménynek, hogy betölthettem hatvanegyedik

életévem. az ég hasadékából havazik. felgyűlik
bennem sok elveszettnek hitt dolog. megelégelem
a trükköket, amikkel isten útjából kitérek.

mellkasomban állandósul a valóság szorítása,
mintha hozzám tartozna. elunom a hólapátolást.
vigye el, aki oda szórta.

minden főnevet elsodor a szél. csupán
önmagát dicsőítő jelzőket görget a hermelin-
fehér porhóval. egy távolba merült emlékről
óriásplakátot készít az ég. elnagyolt térkép

a város. sovány utcái hallgatnak az ingázók
diadaláról. katatón mozdulatok. elsimított
ruharánc a jövő. késésben a boldog pillanat.
a házak kávé illatba burkolóznak, ablakukban

végtelen üresség. most csak a csönd terem.
kiolvad a reménytelenség. az aquarius
jegyhez tartozó monda végére pont kerül.

az istenek a csillagok közé emelik a szerelmet.
hogy ne legyen elveszett. begyógyul a kockázat
sebe. a mozdulatlanságban kikel a majdnem.

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “de a horizont elhajol előle. tehát egy újabb
    világvégét úszunk meg”

    Talán ez az egyetlen futó (de bizonyosan a leghatékonyabb) isteni program: kivédeni az aznapra esedékes világvégét, hogy ránk bízhassa / nyakunkba sózhassa a “majdnem” kikel(t)ésének esély(telenség)ét.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Érzésem szerint nem az első est, hogy nagyon egyformán gondolkodunk, Tibor 🙂 köszönöm mindenkori figyelmedet.

Vélemény, hozzászólás?