A nyírfa dala

nyírfa_01

ha majd a dalnok
kihal belőlem
és állok ismét
éktelen
buckámat hordja
szét
kóbor szél
reménytelen
ha majd jönnek
daltalan
kopár szavak
lanttalan
és gőg táplálja
dacos lelkemet

kerüld majd
érintésemet

mi marad
egy morzsányi
falat
egy cseppnyi
harmat
hajnalban hasadt
lélekdarab
aléltan
kimerülten
gyantát csorgató
kérgen
repedten

elszivárgott már
istenem
sápadt hitemen

didergek ritkuló
koronám alatt
s terítem ősznek
rőt zsámolyát

ha csuklik térdem
takaróján
megpihen majd
bukó homlokom

2005.11.01.

Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Csodás duett… kép és Vers. viszem tovább… hadd olvassák, hadd szelídüljenek tőle az emberek.

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Tó Asszonya ___köszönöm 🙂

  3. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Jöttödet köszönöm, kedves Vali!

  4. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Szívig ható dallam, kedves Vincze.

Vélemény, hozzászólás?