halk hullámok – Jolanka Tišlernek

egyedül állsz a reggel repedt
ablakában. az égen némán lebeg
a ma léghajója. színpompás virágok
fölött keringnek legszebb emlékeid.

esik. az utcákon bőrigázott szerelem
kószál, menedéket keres, hogy szívébe
fogadja emlékezetes májusod. dél forró
öklelését érzed. tücsök komponál

dalt a csöndből. a folyón halk hullámok,
költemények. a mezőn még zöldek
a kalászok, de a műhelyekben
már dörögnek az aratógépek.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Hallom azt a dalt, drága Mari…

  2. Vajdics Anikó Vajdics Anikó szerint:

    Egy húron pendültünk mára, és nem csak veled. Nem először érzem, hogy a verseink az AlkoTÓház-ban időről időre egy szálra fűződnek fel, mint a gyöngyszemek, akkor is, ha nem egymáshoz címezzük a verseket. Hasonló képsorok születnek, anélkül, hogy előtte összebeszélnénk.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Én ennek örülök, de nyilván van magyarázata… és itt nem arra gondolok, hogy egyterű az alkoTÓház, hanem sokkal inkább arra, hogy hasonló, vagy egy cipőben járunk. köszönöm szavaidat, Anikó.

Vélemény, hozzászólás?