Halasi anziksz esőben

fülemen átsuhanó esőcseppek
a víz hangja
csörgedezik bennem
lomhán
monoton átjár
mire vár

tán csobbanásra
hát lebegtetek belé nyírfa levelet
ágtól búcsúzó ereket
rajzolata mint tenyerem
szeretem
út sötétjén tükör fortyog
pezsgő házsorok
és megannyi fekete torok
nyeli el a várost
ázottan károg
árokba zuhan az ég
a hömpölygő felhők
száguldó szörfösök

fülemen átsuhanó esőcseppek
a víz hangja
csörgedezik bennem
lomhán
monoton átjár
mire vár

a Két Hídnál
a Dongér pöffeszkedik
lombtalan gyülekezet közt
ringatja templomát
és oson
oson
a Csetényi tavak felé
megnézni a Madonnát

ég és föld közt
ernyők menetelnek
csenevész esőben
harangkondulásig
menetelnek
és akkor kiürülnek a terek
csak a Búsuló Kuruc
mereng még a Csipkevarrók
szorgalmán

fülemen átsuhanó esőcseppek
a víz hangja
csörgedezik bennem
lomhán
monoton átjár

mire vár

Gordeev Edward esős fotója
Kategóriák: Vers.

5 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    (Leg)bensőmig “átáztam” soraidtól, kedves Vincze.

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Legyen örömteljes, áldott adventi várakozásod! Köszönöm szépen az ittjártad 🙂

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Nagyon szépen köszönöm! Áldott, békés karácsonyt kívánok Neked, Nektek!

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Kedves Vincze, versed megráz, akár a 380 volt.

Vélemény, hozzászólás?