fülemen átsuhanó esőcseppek
a víz hangja
csörgedezik bennem
lomhán
monoton átjár
mire vár
tán csobbanásra
hát lebegtetek belé nyírfa levelet
ágtól búcsúzó ereket
rajzolata mint tenyerem
szeretem
út sötétjén tükör fortyog
pezsgő házsorok
és megannyi fekete torok
nyeli el a várost
ázottan károg
árokba zuhan az ég
a hömpölygő felhők
száguldó szörfösök
fülemen átsuhanó esőcseppek
a víz hangja
csörgedezik bennem
lomhán
monoton átjár
mire vár
a Két Hídnál
a Dongér pöffeszkedik
lombtalan gyülekezet közt
ringatja templomát
és oson
oson
a Csetényi tavak felé
megnézni a Madonnát
ég és föld közt
ernyők menetelnek
csenevész esőben
harangkondulásig
menetelnek
és akkor kiürülnek a terek
csak a Búsuló Kuruc
mereng még a Csipkevarrók
szorgalmán
fülemen átsuhanó esőcseppek
a víz hangja
csörgedezik bennem
lomhán
monoton átjár
mire vár
(Leg)bensőmig “átáztam” soraidtól, kedves Vincze.
Legyen örömteljes, áldott adventi várakozásod! Köszönöm szépen az ittjártad 🙂
Nagyszerű!
Nagyon szépen köszönöm! Áldott, békés karácsonyt kívánok Neked, Nektek!
Kedves Vincze, versed megráz, akár a 380 volt.