a közöny visszfénye

lassan kiheveri a választások őrületét
a város bár még most is több akar lenni
hírnevénél nem figyel a madárra aki
a magasból látja milyen messzire
hátrál a jólét a biztonság

álmok alagútjába húzódik a költő
menedéket ad a didergő délibábnak
eltünteti a bánatot boncoló szavakat
várja hogy hulljon a hó és nyomában
porhanyós csönd legyen

felszívódik a leghosszabb éjszaka
nyirkossága megmutatja magát a kert
közepén a kő amin reggel egy fagyott
cinkét talál sok madár ül a bokrokon
szemükben a közöny visszfénye

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “menedéket ad a didergő délibábnak”
    Pontosan így, drága Mari…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Tutdam, hogy Te fogsz elsőként hozzászólni :)köszönöm Költőtárs!

  2. Gősi Vali Gősi Vali szerint:

    “sok madár ül a bokrokon
    szemükben a közöny visszfénye” … kevés a szó… Megejtően gyönyörű ez a képi világ…

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, drága Valikám… minden szavad köszönöm <3

Vélemény, hozzászólás?