lassan kiheveri a választások őrületét
a város bár még most is több akar lenni
hírnevénél nem figyel a madárra aki
a magasból látja milyen messzire
hátrál a jólét a biztonság
álmok alagútjába húzódik a költő
menedéket ad a didergő délibábnak
eltünteti a bánatot boncoló szavakat
várja hogy hulljon a hó és nyomában
porhanyós csönd legyen
felszívódik a leghosszabb éjszaka
nyirkossága megmutatja magát a kert
közepén a kő amin reggel egy fagyott
cinkét talál sok madár ül a bokrokon
szemükben a közöny visszfénye
“menedéket ad a didergő délibábnak”
Pontosan így, drága Mari…
Tutdam, hogy Te fogsz elsőként hozzászólni :)köszönöm Költőtárs!
“sok madár ül a bokrokon
szemükben a közöny visszfénye” … kevés a szó… Megejtően gyönyörű ez a képi világ…
Köszönöm, drága Valikám… minden szavad köszönöm <3