Ha még mindig tombol

kifordulnak sarkaikból
az utcavégi házak
tűzfalat fordítanak
a menetelő világnak
s befelé könnyeznek
mind
a megvakult ablakok

a régi táblák sorra lekoptak
csak a házszám
az mi marad
maradhat
idegen név alatt görnyed
köz
és utca tér
más fajta bélyeget nyalogat az idő
jót nem ígér
mint marhán az újra égetett billog
a tábla
itt az ál világban

száműzve rég
az á-k
s az é-k
kőkapu lábánál kuksoló
kerék darázskő vetője
elkopott ék

térj meg utca  mélyén
ha arra vetődnék
vén kacat zsák fenéken
a megtorpant léptek
megtérnek
kiutat keresve
esdve
s járom kasul
vagy keresztbe
a fertályokat
bejárom
léptem tapogatja  a kopott macskaköveket
a braille jeleket
mit meséltek
ha fülemben  még mindig zenél
bodor kútja
és szélfogós  lámpám itt a közben
utam világítja
talán kifogja
viharát lelkemnek
ha még mindig tombol
novum
forum
siculorum

te drága fehér botom

2009.04.24.

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Nagyon örülök, a fészen látott kirándulás fotói, az átélt élmények költeményre is ihlettek. Különös, és fájdalmas a vers lezárása: hőn szeretett városod kis betűkkel írt neve, ami mégis mint világtalannak (kettős értelemben véve is a fogalmat) a fehér bot, a közlekedésben/közeledésben irányt ad/vezet.

  2. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Kedves Mária! Örömmel olvasom a versemről alkotott véleményedet! Szép hétvégét kívánok Neked!

  3. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Csalhatatlanul vezet Téged az a bot, kedves Vincze…

  4. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    Tibor, köszönöm 🙂

  5. Kelebi Kiss Istvan Kelebi Kiss Istvan szerint:

    Mélyről fakadt, NAGY VERS!!!

    1. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

      Kedves István! Neked is köszönöm az értékelést!

Vélemény, hozzászólás?