Életút

Borom érleltem, és csak ócska lőre,
sütöttem kenyeret, bodag lett belőle,
házam köröttem menten összedőlt,
s az ördög vitte el a büszke nőt.

Az ifjúságom gyorsan elszelelt,
nem szerettek, és senki nem perelt.
Nem hittem Istent, embert sem nagyon,
s nem hagyok semmit majd az asztalon.

Nem maradt más, csak néhány pőre vers,
mit megírhatsz, míg végleg elheversz.
Nem vagy senkinek se élő, se holt.
Barátom, léted, mondd, mi végre volt?

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “Csak néhány pőre vers”
    Minimum evégre, kedves László.
    (És akkor a többiről még szó sem esett…)

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Tibor, köszönöm a figyelmedet.
      Az a baj, hogy – korosodván – a “minimum” és a “maximum” nagyon is közeledni látszik egymáshoz.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Lacikám, keserű életutat vázolsz fel… nagyon szigorú vagy magaddal… kerestem a neten az oldalad, a fotód láttatni engedi, de azt írja, nem létezik ilyen oldal. (ingyenweb). megyek a fb-on is nézelődöm nálad.Ölellek

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Drága Mari!
      Így vénülőben visszanézvést ráébred az ember, hogy mennyi mindent másként kellett volna csinálnia, és hogy milyen kevés…
      Ha a honlapomra gondolsz, íme a linkje:
      http://varnyuszabo.ingyenweb.info/

Vélemény, hozzászólás?