EGY VAGY A KÖZÖS TÉRREL – MILE NEDELKOVSKINAK

könyörtelen ez az évszak
megtéveszti az egynyári virágokat
végül nem ad letelepedési engedélyt nekik

a barackfa örökké koszorúslány marad
egyedülállóként neveli fel
levitézlett szerelme gyümölcseit
koronája árnyékába gyűjti az elhullottakat
éjszaka hallani ahogy siratja őket

nem ír több imát magára a szétroncsolt táj
nincs már meghalni kedve maga csinál
magának új kezdetet

te régóta egy vagy a közös térrel
hiába magyarázzák fogalmaidat
forradalmak
ellen
forradalmak
és tudod azért olyan súlyosak a kövek
mert ők nem fecsegnek a hallgatásról

nyugodt vagy
egy jó magas platán neked őrizgeti magát
lombjába fészkelhet fényed
onnan kiválóan láthatod majd macedóniát

de addig még ezer földi jóra fel
végre saját dicsőségedért és boldogságodért
pórusod forró párája forrassza ujjaid zárójelét
egy asszony mellére és írd meg hogy
ölelkezéskor szeme ikercsillagán
hogyan lesz háromdimenziós a szerelem képe

Kategóriák: Vers.

6 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Itt is, most is telibe talált(ál) kedves Mari.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, hogy nyitott szívvel álltál versem elé :)Ölellek: Marid

  2. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

    ” azért olyan súlyosak a kövek
    mert ők nem fecsegnek a hallgatásról”
    És nem is mondok semmit, mert többet nem tudnék, kevesebbet nem érdemes, a kövek különben se fecsegnek sokat.

    1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

      valóban nem, nagyokat tudnak hallgatni 🙂

  3. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Itt is nagyon szeretem 🙂

Vélemény, hozzászólás?