Az út meredekké válik

ember-nem-járta feláramlásban iszonyú
szerkezet küzd a sötéttel húzza maga után
keletről a reggelt nyom és dobogás nélkül
oda kell érnie mielőtt kicsapódik a rémület
és az öregség parfüm alól előbukkanó szaga
viaskodik a szorításban zihál megdohosodik
tüdejében az igyekezet és más értelmet nyer
a bármikor beköszönt az ötödik évszak az
örök érvényű kategóriák ideje visszafűződés
a nyugvó- és kiindulópontba oda kell érnie
el a falaktól ki a szűkösség formálta térből
mielőtt megriad arca elé emelt saját kezétől
megkövesedik védekezésben gyanakvásban
elfelejti az öröm hívószavait és a feltétlen
hűség reguláit nem szabad megtörténnie
minden kudarc eltitkolt vereség leszárad a
bőrrel héja alól csírát engedhet óvatos indát
jó fonódásért oda kell érnie oda kell érnie

9 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Döbbenetes ez az “ötödik évszak”, címadó is lehetne…
    ezt a gondolatod magammal viszem most a szívemben, belefúródott:
    “más értelmet nyer
    a bármikor”

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Az ötödik évszakot sajnos már elég sokan leírták előttem. Kicsit sajnálom, hogy nem saját találmány.
      A bármikor meg… mostanában újraértelmezések sorozata.

      1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

        Hűűű, igazad van, antológia is, film is van ezzel a címmel… no, majd a kötetszerkesztésnél meglátod mit s hogyan, nem féltelek… 🙂

        1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

          A nem féltést köszönöm!!!

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    oda KELL érnie

    “El kell mennem
    addig a házig.
    S ha teteje
    közben beázik?
    El kell mennem
    addig a házig.
    S ha minden lakója
    holtra fázik?
    El kell mennem
    addig a házig.
    S ha belőle már csak
    gerenda látszik?
    El kell mennem
    addig a vázig.
    S ha lent vályog-közét
    egerek töltik?
    El kell mennem
    addig a földig.
    S ha zsuppját fűbe
    eső döngölte?
    El kell mennem
    abba a földbe.”

    Páskándi Géza: Ars poetica a pusztán

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm, Tibor! Muszáj, hogy hajtsa valami az embert. Ha más nem, egy kényszerképzet.

  3. Kovacs Jozsef Hontalan Kovacs Jozsef Hontalan szerint:

    Donita hívta fel a figyelmet erre a versedre, KŐnk. Nagy vers, KŐvers, csak a címtől nem vagyok elragadtatva. Egyetértek Donitával: Ötödik évszak. Ölel: Hontalan, aki nem felejtette el “az öröm hívószavait és a feltétlen hűség reguláit”

    1. Kőhalmi Ildikó Kőhalmi Ildikó szerint:

      Köszönöm, Józsi, a nem felejtést különösen! (én se felejtettem)
      A címkérdésre visszatérek majd később, amikor már tisztán látszik, hol van ennek a versnek a helye, és mi a szerepe a történetben.
      Viszontölelés!

  4. Nemeti Vas Katalin Nemeti Vas Katalin szerint:

    Nehéz megszólalni. Talán nem is kell, hiszen “oda kell érni…” Klassz

Vélemény, hozzászólás?