Hol a macska ébreszt, hol a szomszéd
fűnyírója. Az álomfoszlányok, mint a
felriadt verebek, szanaszét röppennek,
majd élettelenül a földre hullanak.

Ekkor már olyanok, mint egy halom
elszáradt virágszirom, de még így is
igaznak látszanak, pedig csak szavak:
én raktam bele őket ebbe a versbe.

Arrébb tolom a macskát. Ő sem létezik.
A szomszédnak nincs is fűnyírója, vagy,
ha van, nem használja. Az eső dorombol
makacsul a fülembe. Arra ébredek.