Denevérijesztő

Bűvészkellékek a tornyok.
Fekete köpennyel letakarva
fészkelődnek hajnali
kondulások. Az este
denevérijesztőnek öltözött,
molyrágta kalapján
átvilágít Isten mosolya.
Csöndgolyórés. Telihold.
Árnyékok, köszörült
pengék vágnak a tájba.
A mező mégsem sikolt.
Tanyánk megpróbál fölrepülni.
Képtelen rá: tele ette
magát emlékekkel. Párás
ablakszem. A bennem-lakó
gyermek napot rajzol rá.
Reggel majd az is elpárolog.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    “Csöndgolyórés” bennem is valami ilyesmi keletkezett, miután elolvastam a versedet, Istvándorom… micsoda képek!
    “köszörült
    pengék vágnak a tájba”

    …és mindenen átvilágít Isten reményteli mosolya… Köszönöm, hogy elhoztad a TÓba! Ölellek: KedvesMarid

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Csöndgolyórés. (y)

  3. Kovacs Jozsef Hontalan Kovacs Jozsef Hontalan szerint:

    Hatalmas Kelebi Barátom! Minő öröm nekem újra együtt lenni veled, veletek az alkotóházban! Festői gondolataidba temetkezni, szóösszetételeidet csodálni. Ölellek a régi barátsággal: Hontalan

Vélemény, hozzászólás?