fájdalom nyelvén beszél a táj. a Tó arcára
jeges eső vés hangulatjelet. magzatpózban
fekvő fény. fosszíliába zárt napok. a semmi
idegesítő szinkópája. Tovább →

A szeret-kötelékek
átisznak, mint a méreg,
szakíthatatlan vágy lesz
a dobogásnyi mágnes Tovább →

Nem siet, kinek
az örökkévalóság
csak egy pillanat Tovább →

Eva különleges versei
a Nők Fővárosa 2010
Antológiában Tovább →

nem látsz rám a koromtól Tovább →

kiégett tarló az ég üszög alatt
hamvadó csillagok ragacsos
massza a sötét mintha szurokban
járnék Tovább →

“apátlan lettem, de szabad” (Háy János)

korán kel vasárnap is a nyelve alig
forog és a hangja mintha egy rummal
teli hordó aljáról bugyborogna elő
ragacsos szürke a reggel Tovább →

előtted mindig ott megy a majd gondolta
az asszony ahogy a férfi hátát nézte
amaz nem vette észre csak érezte azt
az ést ami folyton közöttük lebegett Tovább →

ahányan vagyunk
annyifele dőlünk úgy is Tovább →