“apátlan lettem, de szabad” (Háy János)

korán kel vasárnap is a nyelve alig
forog és a hangja mintha egy rummal
teli hordó aljáról bugyborogna elő
ragacsos szürke a reggel nem esik
jól így ébredni ólmos fény kaparássza
az arcodat sokáig olvastál  elalvás
előtt éjfél is elmúlt volt mire a hősnő
rózsaszín ajkát vérvörösre csókolta
a különös idegen fullasztó lehet sokáig
csókolózni az ember nem kap levegőt
a paplan alatt a tenyeredre szorított
zseblámpa fényétől a kézfejed izzik
mint a parázs mint a csók a hősnő
rózsaszín ajakán nem lehet sokáig
bírni levegő nélkül álmodban üszkös
ujjakkal fojtogat a fej nélküli lovas
ki kell jutnod a napra hörgi nyitott
torkából mint egy rummal teli hordó
aljáról úgy bugyborognak elő a szavak
ragacsos szürke a reggel ideje felkelni

2014. október 1.

 

Gabriela Mensaque: Abstracto en gris y rojo