amikor éjjel tűz és jég között
önmagát szüli és emészti az álom
megkergült levelek torlaszai alatt
felriad a télre vackolódott bogár Tovább →

Az elején két muraközi ló volt,
megringatták a föl-leszállongó port Tovább →

íme eljött egy újabb nap. neve sem volt, csak úgy itt
termett a semmiből hirtelen Tovább →

Levelekbe öltözteti a hiányt,
tarka színekbe, mint egy utcalányt Tovább →

ősz esők október üveg-
darabjai steril világokon Tovább →

Tovább →

Hatalmas Raffaello
Szenty Testvérem
Jézus Krisztus mellett Tovább →

Időn és magán kívül élt.
Így lehetett rá számítani.
Olykor. Követelni, ami tőle
járt Tovább →

Tovább →