legjobban a költemények szeretik
a tájat hajnalban kötelékrepülésben
szállnak a város fölé kivallatni az
utakat miként lehetséges hogy senki
lábán nem formálnak miközben
mindenki lábnyoma változtat valamit
rajtuk lefülelik a köveket ahogy
bámulják a föltápászkodó fűszálakat
érthető szöveget gyűjtenek mással
és magánhangzók kiapadhatatlan
hullámzásából mielőtt a Tó beton-
partjához verődnek és végüket lelik

legjobban a költemények ismerik
az égbolt burkát átlyuggató fények
eredetét ahonnan túlvilági üzeneteket
ejtenek csapdába de vajon kiknek
a hallottaitól felmérik egy szótag
tartományát feltérképezik a rokon
értelmű szavak szótárát felbérelik
a nyelvi jelenségeket anélkül hogy
megállapítanák mi számít helyesnek
és mielőtt felébrednek az olvasók
világszerte az adott nyelven válnak
láthatatlanokká a csapnivaló versek