Négy szelet hal

 

Talán a Hold tette, talán a nedves hideg, nem tudta, csak ment sétálva és fütyörészett.
Lassan baktatott végig a gyalogjárón, amelyet egykor, a történelem előtti időkben apró, sárga gyöngykaviccsal hintettek be. Ezek a kavicsok azután lassanként a földbe nyomódtak, milliónyi talp tiporta már őket, nem voltak sárgák, valami piszkosszürke árnyalatúra változtak, alattuk megállt az olvadt latyak, trágyalé színű. Tovább

New York és Balaton

Csörgött a telefon az asztalán. A fénymásolót nem hagyhatta magára, tegnap begyűrte a lapokat és egy órát piszmogott, mire rájött, mi is a baja tulajdonképpen. Az ujjhegyei még otthon is feketék voltak a festéktől, émelyítette az olajszag, a konyhában is érezte a kezén, hiába sikálta először a munkahelyén, aztán odahaza. Ha csörög, csörög, majd visszahívják. Tovább

Portássors

A portásfülke alig egy négyzetméternyi volt. Costi bá’ íróasztalnak becézte azt a nagyobbacska ládát, amire könyökével támaszkodott egy hokedlin ülve. Elég nehezen tartotta a fejét, de titokban folyamatosan táplálta magát otthonról vitt, jóféle kisüstivel. Tudta, ha netán észrevennék, hogy elaludt, búcsút mondhat egyenruhájának, a pisztolytáskának, önvédelmi, helyesebben objektumvédelmi fegyvernek és  köztudottan nyugdíjas állásának is. Tovább

Leszereltünk…

– Miért kínoznak itt apám, nem volt elég még a megalázás?
– Így megy ez a háborúk után fiam, hogy itt gebedünk meg.
– Ha túléljük, összeszedjük magunkat és újra támadunk! Ugye, apám? Győznünk kell!
– Már nem tudom fiam, eléggé bizonytalan itt minden. Most arra figyelj, hogy egyik lábadról a másikra helyezd a súlypontodat, különben nem fogod bírni. Nem emlékszem, hogy két vagy három napja állunk itt… Tovább