Biccentés

„Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem”
égi mezőn csillagokkal játszik a halott szerelem
hívogatóak kacsintgatnak de hidegek mint a világ
elfogynak az utak nézd kitáblázva a nincs tovább
minden akarás felesleges minden törődés hiábavaló
a magány elhagyott gyerekszobában álló hintaló
kopott szomorú mint emlékekkel megrakott szívem
túl nehéz ez a súly kedves az életet elengedem
harminchét évem tapasztalásai ennyi a leltár
az angyal kardját kivonva biccentésre vár
legyen hát alázattal meghajtom fejem
tudom a halállal a végtelent ölelem

 

*Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    “Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
    talán most senki sincs.”

    🙁

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    “a magány elhagyott gyerekszobában álló hintaló”

Vélemény, hozzászólás?