Van pár liget, van pár bokor,
ahova így-úgy tartozol Tovább →

Békével jöttem, verset írtam,
úgy mosolyogtam, ahogy sírtam Tovább →

Futok a szavak után,
talpamban dobog a szám,
duhajom visszafogom
csitító ostoromon. Tovább →

Keresztet sose vetett,
de az én szemem látta,
ahogyan hurkot ejtett
a jegenyék nyakába Tovább →

Már napot csillant februárunk vége,
a bárányfelhő alvó rügyre ül,
és seregestül lengi rá az égre,
hogy mindenhová megint zöld kerül. Tovább →

Úgy pörgöm lélegzetemet,
mint fönt a nap – nyugszom, kelek,
és tudom, mit a levelek,
hajtok, halódok – létezek. Tovább →

Bölcsek a fák, mint az
évelő istenek,
óriás vásznukon
örökké festenek: Tovább →

Idekanyarítom
az egész világot,
hófehér papíron
csillogjon az áldott. Tovább →

Láttál már madártollat,
ahogy a fénybe olvad Tovább →

Kenyeremet ettem
jó késsel szegetten,
vacsorálni gyűltek
köribém a bajok. Tovább →