Apám keresztje

Keresztet sose vetett,
de az én szemem látta,
ahogyan hurkot ejtett
a jegenyék nyakába,

ha fát szögelt, kezével
úgy óvta kalapácsát,
hogy engedelmes éllel
elhúzódtak a szálkák,

a féltett szerszámok közt
nagy híre járt apámnak,
vigyázták, ahogy ment-jött
a dologra várt tárgyak,

furcsa volt, ahogy nap-nap
hajlongva tesz-vesz, térdel,
hogy mikor jön a nagy nap
ne birkózzon az éggel.

Nem voltam ott. S az áldott,
hogy önmagát segítse,
a szöget, kalapácsot
arany kezében vitte.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Nagyon szerethető vers, Mitykám. Átsüt belőle a szeretetteljes tisztelet, de láttatja Édesapád szellemiségét, értékrendjét is, amit tőle kaptál, s tovább adsz a tieidnek. Ölellek: Madárlány

  2. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Egyik nagy-nagy kedvencen Tőled erz a vers, Barátom.

    Örülök, hogy itt is olvashatom.

Vélemény, hozzászólás?