Kékszerelem

Idekanyarítom
az egész világot,
hófehér papíron
csillogjon az áldott.

Hegyét, völgyét bírom,
kék köpenyén járok,
hozzá gombolyítom,
amit idelátok.

Neki rí a zöld fű,
ahogy beleírom,
s mint akit a könny nyű,
búmhoz igazítom.

Hiszen az-az öl hű
pokolig heverni,
lefeküdni könnyű,
s de nehéz fölkelni.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Ide (is) kanyarítottad, Barátom. 🙂

  2. Pethes Mária szerint:

    gyönyörű, Mitykám! Ölellek: Madárlány

  3. Lucskai Vincze szerint:

    Mityka! Isten éltessen sokáig! Tudod, hogy honnan tudom? 🙂

Vélemény, hozzászólás?