tenyereden áthullanak a levelek
mindenségtéglából házad épült
fénylenek rajta csillagcserepek
eső kopog betűk csapódnak a földre
tele írod a tájat
mondatokkal telnek meg gödrök árkok
s én bőrig ázva próbálom megfejteni
rejtjeles írásod
2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Megkapó sorokban mondtad el, Barátom…
Gyönyörű, nagyon meghatódtam, Istvándorom. Ölellek: KedvesMarid