a VERS

Szavakból vetett vályog.
Talán elkészül a ház. Talán
szétázik. Sár és pelyva lesz.

*

Fészek emlékét szorító ág
a halott gerlepárra vár,
de a törzsben hajó mocorog.

*

Elgurítod, vársz. Megfordul.
Átsuhan rajtad. Földöntött álmok
hevernek mindenütt.

*

Mehetne kövezett úton,
toronyiránt, de ösvényt vág
a bennünk-lakó rengetegben.

*

Néha dörgés-nélküli villám.
Néha dörgés villám nélkül
és szélnek támasztott létra.

*

Szavakból ácsolt tutaj.
Sodródik. Reménykedik. Hátha
nem lakatlan a sziget.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Bátai Tibor Bátai Tibor szerint:

    Okkal reménykedett (most is), Barátom.

  2. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Precíz, Istvándorom… De a Te verseid sosem lakatlan szigetek… ölellek: KedvesMarid

  3. Lucskai Vincze Lucskai Vincze szerint:

    István! A verseid mindig annyira tökéletesen kidolgozottak, mint egy mérnöki munka ___ ezért is kedvelem őket 🙂

Vélemény, hozzászólás?