A hetyke kék gyolcsgatyám

stuszi-vadasz

adjatok rám gyolcsgatyát
hetyke kéket
és oldjatok pálinkámba
        kancalépet
addig oldjátok míg van
        e ménes
teli vérem
s-hagy-a (z) arab
nem hócipőm a lefetyelő
teli véle
észt kergető koponyákkal

        hess minden félszem
ha remeg a gatyám a gyolcs
        a hetyke kékem
tűzoltó hajkurász jelöltet
az önön gyilkolásra
        kurva magasban
        sas nézőben mind a kettő
nyelvelnének alant rájuk az oroszlánok
ha lenne mivel lefetyelni
        farral
        farokkal
állnak a pillérnek

s az akkreditált nyelvelők
        nem ők a nyelvetlen őrök
látnak is már némi fényt
odaát az alagút végén
        ég
vagy tán csak pislákol
        faroknyi ráció
lógatták ott vígan
lábukat is a honfoglalók sorban
        frankó ősmagyar a néró
adjatok rám gyolcsgatyát
hetyke kéket
vagy bújtassatok át egy hatalmas
        frászkarikán
gyógyulnék ki mihamarabb
minden nyavalyám-ból ha
csípéstől viszket a seggem
        hé te sem
        értesz tán engem
a rakpart most itt
        ez az alsó tele
sodronyhurkok
kampós botok s vadászik az uszadékra
        tökfilkók serege
        ál stüszi vadász büszkén
áll a magyar és nem mint szálfa
        nesze neked
        talpnyaló görnyedésben
a bukó nap keletre öklendezi
a pillérektől fosztott
csarnokokat
        és jön az ár hömpölyög ám
hátha kifogjuk bazi nagy
hordalékát

és fejébe húzhatja pörge kalapját
        a magyar
        büszkén

2008.04.25.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Csupa nyelvi lelemény, játék, sziporka, és fricska — baromira ott van, kedves Vincze.

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Az imént olvastam a hajdan volt hozzászólásodat 🙂 Ezt is, amazt is szívből köszönöm 🙂

  2. Pethes Mária szerint:

    Jó pár éve írtam ehhez a versedhez ezeket a sorokat: Remekeltél!!! Szójátékaid, szavaid, hegyesre pödört fricskáidat jó kedvűen olvastam.
    Te nyugodtan fejedbe húzhatod pörge kalapod, Vincze, majd én lengetem az enyémet előtted!
    Most sem mondhatok mást, hacsak azt nem, hogy az az igazi vers, amelyik az évek múltán sem veszít az értékéből, sőt… mint a pihentetett bor tovább érik. Gratulálok! és köszönöm, hogy elhoztad a TÓba.

    1. Lucskai Vincze szerint:

      Köszönöm szépen Mária, hogy a TÓ ringatásából átemelted az idővonaladra is a versemet és köszönöm az olvasóid, olvasóim lelkesedését is!

Vélemény, hozzászólás?