a Vándor naplója 1

itatós szívta föl az alkonyt
sötét lett hirtelen
csönd nőtt az ordasok köré
s e csönd itt van velem

eddig gyötört a járás kínja
most mellém ül Pihen
akár az eb mely árnyat hajszolt
ülünk a semmiben

és mégis minden így lett teljes
hogy megszűnt önmaga
a bennem-lakó gyermek retteg
túl néma éjszaka

*

elhagyott tanya akár
hátára fordított halott rovar
görcsösen szorítja a Napot
merev gerendalábaival
kivégzés utáni csendben
kerítéslécek hevernek
a hőség lángvágóval
darabolja a maradék keretet

*

mint betűn ékezet
vércse szitál a táj fölött
ha nem volna ott
minden formát váltana
és előjelet
most e puha lebegés
értelmet ad a szenvedésnek
amint eldobált pipacsok csikkjei
a rét húsába égnek

*

azért mert eltévedtem
hibás egyedül én vagyok
nem hittem bölcs útjelekben
nem hittem el hogy meghalok

génjeimben összefércelt
térképen elrajzolt arány
minden jelzőfény látomás
egy nagyobb álom udvarán

*

van-e seb mely
bevarrhatatlan
van-e halál
mely gyógyítható
van-e perc melynek nincs
kezdete s vége
van-e út mely
nem előre-jelölt
van-e titkokhoz kulcs
a nyelvem alatt
és fogaim közt
szorítok-e
Vízözön-utáni
ágat

*
tréfák állatai szétfutottak
ülök beomlott ég alatt
ez volna hát valódi arcom
amit e tócsa tükre megmutat
ez volna ő az ismeretlen
aki születésem óta én vagyok
akit neveltem óvtam hitegettem
s aki helyett majd meghalok

*

idegen utca
idegen kertek
idegen híd
idegen patakon
idegen árnyék
idegen falakon
idegen galambdúc
idegen tűz és
idegen kéményben
idegen korom
idegen templomban
idegen igékből
idegen irgalom

*
szirmoktól habzó réten megtanultam
pillék röptének  kódolt jelbeszédét
már szó szerint fordítom a tájat
betartva keréknyomok pontos sortörését

s ki láttam patakok fürge szobrászkezét
és hallottam kelepelni a zöldgólya-nyárfát
most e mérföldkő sámlijáról nézem
a kányaszárny mögött  forgó levegőt
Isten leheletének aerodinamikáját

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    Nekem ez a legleg, drágaIstvándorom, habár minden versed imádom… a képiességed, a festői láttatásod, az allegóriáidat, mind a szívembe talál… de ez … különösen. Ölellek: KedvesMarid

Vélemény, hozzászólás?