A pillanat

Tovaillan, mielőtt ha szólnál,
hogy maradj még, és a búcsúzónál
egy délutánon vagy koraesten
Gyulán, Szegeden vagy Budapesten

valami mély csönd megül, egy vajmi
nevesincs hiány, s már belehalni
készülsz, miként alkalomhoz illő,
a pillanathoz, mely épp elilló;

s amíg a mélabú ölén heversz,
porszemre por rakódik, percre perc,
és tán aranymálinkó szava szól

a zöldben, künn a nyárfán, s tavaszol
egy késő délután, koraesten
Gyulán, Szegeden és Budapesten.

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Pethes Mária Pethes Mária szerint:

    mit nem adnék én most egy tavaszolós pillanatért 🙂

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Drága Mari!
      Én is csak reménykedem így késő-őszön, kora-télen.

    1. Szabó László Szabó László szerint:

      Köszönöm, Tibor, ám csak egy pillanatra.

Vélemény, hozzászólás?