A huzat faggatója
Jánky Béla emlékére
“aki jő
a csend felől érkezik
a csend felé siet
aki elmegy”
az állomások mint fejfák
vigyázzák a tereket
felfalják a zsivajt
a hang
zavart
mint elme ha kibillen a vágásból
mit vérvonal hasít a végeken
s kattogják tovább a kerekek
a megfeszített síneken
nyüszítő szegek
taka taka takata
s a termek csak állnak
várnak
új fenék tesped
már a kihűlt helyeken
a füstös resti is feledi
az ikeset feledi
feledi
huzatos elve feled
feled
taka taka takata
csak a zsivaj mi itt marad
csak ez a zsivaj
csak az átkozott zsivajon át
hallatszik még némi szó
a régiből
s a nemere tépi
jajongva tépi
már idegen a kégli
elherdált ékek
szakadt gúnyái az állomások
őrszemek ők
a begán
maroson
pece partján
s ott a szamoson is
vagy a cenk alatt
kit vesznek fel
hiába faggatom már
a huzat is néma marad
Gyönyörű. Méltó megemlékezés. Kérlek, Vincze, mondj pár szót Jánky Béláról, hátha nem mindenki tudja, ki volt Ő.
Én nagyon szerettem a gyerekverseit, olyan ritmusosak voltak. Fecskelánc, Szerencsefű… most csak ezek jutnak hirtelen eszembe. több könyve is kapható az antikvarium.hu oldalán
https://www.antikvarium.hu/index.php?type=search&ksz=Janky-Bela&oldalcount=1&interfaceid=106&utm_source=google&utm_medium=cpc&utm_campaign=Magyar-Irok-Kaphato-Search&gclid=Cj0KEQiAyIayBRDo4vjdqJrgxZ0BEiQAhOYCYJZKv7d1uLe8y5kfcH_gtZpXX8JeQUuYVNoMTKSGL7kaAnqV8P8HAQ
Nos, Jánky Béláról szinte mindent elmond ez a részlet A HUZAT FAGGATÁSA című verséből, mert hiszen mi is a legfontosabb egy költő életében, mi más, mint az Isten adta tehetség ___ és ez meg volt Neki bőven.
„az állomás váróterme a város
ürül és feltelik
aki érkezik
csak belesodródik a morajba
a város az állomás váróterme
feltelik s ürül
aki elmegy
csak kiszakad a morajból
bábaasszonyok gyászhuszárok
röpködnek ütik le egymást
lavóros lovas denevérek
bölcső fölött fürtökben lógnak
gyászhuszárok bábaasszonyok
röpködnek ütik le egymást
lovas lavóros denevérek
harang tornyában éjszakáznak”
___ és legyen akkor még egy kis adalék halmaz, mely a „tehetség soraiból” már nem olvasható ki ____ 1931. május 1-jén született Székelyudvarhelyen. Gyulafehérváron majd Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetemen tanult és szerezte meg tanári diplomáját magyar irodalom szakon 1954-ben. Két ország írószövetségének is a tagja
Jánky költészetét – a Romániai magyar irodalmi lexikon szerint – általában „magas erkölcsiség és elmélkedő elmélyedés” jellemzi. Gyermek versei úgyszintén csodálatosak
2002-ben Marosvásárhelyen megjelent Pillanatok színe című kötetében, nagy örömömre még 82 haikut is leközölt. A könyvnek a 201 haikut tartalmazó második, bővített kiadása 2005-ben jelent meg Kolozsvárott.
Legutolsó kötetét Szeretnék csergőóra lenni címmel Székelyudvarhelyen adták ki 2009-ben.
Hosszú betegség után, hetvennyolc éves korában hunyt el Kolozsváron 2009. október 26-án.
2009. október 30-án kísérték utolsó útjára a kolozsvári Házsongárdi temető nagy kápolnájából.
Szomorú, de pontos diagnózis
“a begán
maroson
pece partján
s ott a szamoson is
vagy a cenk alatt”
És bizony — nem ritkán — az anyaországban is…
Kedves Tibor! Köszönetem 🙂