az ő ez te ott anyám áll
és itt a nagymama szegény
hűvös hiányok mint márvány
szobrok sorsom főterén
talapzat nélkül mintha élne
körbeáll a sok halott
kör kör mögött és nincsen vége
elevenen foglyuk vagyok
megpróbálok kitörni futni
de átölelnek nem lehet
és hallom amint összesúgnak
szorítsunk neki is helyet
3 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
“márvány szobrok sorsom főterén”
Azért Te ne siess, Barátom…
Nagyon jó és hátborzongatóan hatásos!
Mondhatnám, szíven ütöttél.
De hogy jövök ehhez?
Legyen hát:Agyon ütöttél.