még kicsit megtűr bennünket az idő
nincs több zuhanás mostantól örökké van
a tócsákban a valóságnál szebbet mutató
tükröződések megbocsátanak maguknak
még nem tettük lábunkat a legszebb partra
csak beszívtuk a remény illatfoszlányát
amit a jó és a rossz között létező kertből
sodort felénk a szórakozott szél
még távoli célok kiáltanak a lét sivatagába
roppant kalandokról ahonnan majd
délcegen térünk vissza az indulási pontra
ki tudja hol vet partra a holnap
de bármerre megyek bármilyen napok romjain át
utam keresztülvezet szíveden szerettél
egyszeri és megismételhetetlen szerelemmel
ezért többé nem lehetek magányos
“helyettemírták”, ja írtad 🙂
🙂 örülök, hogy megláttad benne magad 🙂
egyszeri és megismételhetetlen…
TÖBBÉ NEM
A szív kristálytiszta logikája.
Igen, a szív és az elme tiszta logikája küzd bennem mostanában…
Kedves Marika!
Az első versszak filozófiával kevert „makacs” abszurditása te vagy magad. Lényed azon része, amely vadul realista. Nem árt néha olyannak látni a valóságot, amilyen. Mindez a „tükröződések”-el kifejezve ügyes megoldás.
A második versszak számomra, (a jó vers mindenkiből mást hoz ki) ugyanúgy vegytiszta filozófia lehetne, nekem mégis egy bibliai ige jutott eszembe: „A szeretet erősebb, mint a halál” Ez a filozófia már nem ugyanaz, itt már a hit ereje mutatkozik meg. Az a fajta hit, amely „kesztyűt dob” a végzet arcába, mert még itt vagyunk. A „szórakozott” szél még elszórakoztat a jó és rossz közötti mezsgyén.
A harmadik versszak már túllép mindenfajta filozofálgatáson, magyarázkodáson az előbb megfogalmazott elv értelmében, határozott kijelentés: Egyszerűen, és egyértelműen visszatérünk. Ha nem is tudjuk, hol vet partra az idő és tér óceánja, a visszatérés örök.
Az utolsó verszak, megdöbbentő „tükröződése” az elsőnek. Pont az ellenkezője, pedig csak két versszak „telt el”. A metamorfózison átesett elme játéka ez, hirtelen a romantikus álmodozás uralja el a vers lelkiségét. Mégis itt a lényeg: Akit valaha, egyszer is szerettek, annak érdemes volt megszületni erre a Földre.
Marci
Kedves MarciAkiFeri, rendkívül jól látod a versszakok íve között feszülő érzéseket. Köszönöm mélyre hatoló elemzésedet, viaskodik a szív és az elme bennem, de igyekszem megőrizni mindazt a múltból, ami erőt ad a jelen elviseléséhez, és hitet az eljövendők fogadásához. Igazad van, akit valaha szerettek, annak érdemes volt megszületnie, és az többé már nem lehet magányos. Amikor a Zenekar című regényem első példányát a kezembe vettem a nyomdában, felnéztem az égre és megköszöntem Pélinek, hogy megírhattam ezt a regényt, hogy közös életünk során olyan sokat adott, amiből volt mit megírni azoknak, akik kételkednek az igaz szerelem létezésében. Romantikus lélek vagyok, nem tagadom 🙂 De hitem is van. Erősebb minden várnál 😀 Ölellek: Mari
szép.
ölellek
énisénis
Köszönöm, hogy megszólított ez a versem, Mirage-m. már csak ezért is érdemes volt megírnom. ölellek
énisénis
Nézem, csak nézem…
A tócsáknak nem tudok ellenállni. Még akkor sem, ha tisztában vagyok vele, hogy a valóságnál szebb tükröződéseikkel megpróbálnak félrevezetni 🙂
Ki meri állítani, hogy a tükröződés nem ugyanolyan valóság???
tapasztalataim szerint a tükröződések sokkal szebbek a valóságnál 🙂
Gyönyörű vers. Kristálytiszta és fénylő. Milyen csodálatos is az igaz szerelem :)Ölellek és mp. 🙂
Drága Vacskám, most leltem rá szavaidra… de jobb későn mint soha. köszönöm mindenkori figyelmedet. ömp444444444444madarad