új nap
ám nem kezdheted előröl
tésztát gyúrni az időből
csak nyújthatod amíg lehet még
s mikor ragadni kezd egy emlék
felejtés-liszttel jól beszórva
alakítod ismét gyúrhatóra
új nap
mind nagyobb és vékonyabb lesz
és újat te már nem keleszthetsz
s bár nem tudod mi értelme annak
növeszteni mind vékonyabbnak
mégis ezzel kell bíbelődnöd végig
új nap
lassan kezd szakadozni foszlik és
apró ragacsos szigeteket képez
már hiába liszt az akarat is kevés lesz
ismét kezessé gyúrhatóvá tenni
új nap
…………………………………………
…………………………………………
…………………………………………
…………………………………………
“mégis ezzel kell bíbelődnöd végig”
Sajnos, telibe találnak hasonlataid, Barátom…
Jaj, Istvándorom, de szíven találtál ezzel a verseddel (is)! Ölellek: KedvesMarid