TEGNAP MA HOLNAP

tegnap sem adtalak át az ősznek
hagytam hogy visszatántorogjon belém
az a nyár amikor a rózsák ornamentikáján
túl láttuk amint tisztára mosakodtak úgy léptek
a kert szentélyébe és énekeltek míg végleg
elzárult testükben a szerelem vérkeringése

ma sem adhattam át arcod az elmúlásnak
nehogy mindent elveszíts amit megnyerhettél
volna kivártam amíg felvirradtak benned
ifjúságod szent fogadalmai
és szád tisztaságában életre keltek
a szigorú házi őrizetben lévő vallomások

holnap éjszakára örökbe fogadlak
nehogy szemedben hirtelen beálljon a tél
és a nagy havazásban végérvényesen elakadj
hűség és hűtlenség között ne félj ha összeesküdnek
ellened az égtájak hangos-térkép gyanánt
kölcsönadom akusztikus szívdobogásom

*
megjelent, 2014 szeptemberben az Egy vagy a közös térrel című kötetemben

Kategóriák: Vers.

2 hozzászólás

  1. Bátai Tibor szerint:

    Nagyon átjön az az akusztikus, drága Mari…

    1. Pethes Mária szerint:

      Köszönöm, örvend a szívem 🙂

Vélemény, hozzászólás?