könnyebb lenne talán mégis
átsétálni a hídon amit olyan
szépen elképzeltem magamnak
hogy a folyó majd lustán és
feketén hömpölyög alatta
a ropogó puskatűzzel és a
lyukas cipővel amibe folyton
belefolyik a hólé mit sem törődni
könnyebb lenne biztosan átszökni
átsettenkedni hacsak szótagról
szótagra betűről betűre araszolva
is könnyebb lenne bizony sokkal
könnyebb mint itt ragadni ezen
a fényszórókkal vakított lapos
nézőtéren az éljenzők között
és a tapsörvényben forgolódva
kivárni amíg az aranycirádákkal
díszített vasfüggöny magától
legördül és az elégedetten
kizúduló tömeg magával sodor
oda ahol majd minden kezdődik
előlről apu anyu és a tanárok
karmesterpálcával a kezükben
és mások is mindenki aki nem
én vagyok mert én akkor már
ott állok majd egyedül a folyó
másik partján a híd túloldalán
a cipőm lyukas a lábam lefagy
de szabad vagyok azt képzelem
2014. április 11.
Cortázar sziporkázóan gazdag, a fantasztikumig fokozott világa az argentin nő, Alina K. Reyes naplójából is kitűnik. Kevesen tudják, hogy az Antonioni rendezésében sikeressé vált Nagyítás című filmet is Cortázar írta… sokan nem szeretik az ő különös világát. Én igen 🙂 Versedből tökéletesen átjön a könyv hangulata. Sőt, olyan, mintha versben beszélnéd el a könyvet 🙂
Köszönöm, Mária. Spanyol óráimra készülve olvasgatok Cortázart. Én mindig rajongtam érte.
Anikó, ez most megint!
Örülök, Ildikó. Tudod, hogy számít nekem a tőled érkező elismerés.
Remek.
Köszönöm.