Szökellő

Az idén rövid vendég volt a hó,
a földeken már napfénytakaró,
gyors tavasz spriccelődik szerteszét,
s a nagy iramtól elkékül az ég,
most szórja széjjel megfrissült színét,
a százszorszép, a nefelejtsnyi kék,
és elsőt szippant sok gyümölcsvirág,
friss levegőért nyújtóznak a fák,
egy nagy csapatba áll az ágsereg,
a kéregpajzsok egybefénylenek,
s dús, feslő kedvet árul a levél,
ahogy a napfény friss zöldjéhez ér,
a rétek mellén bizsereg a fű,
s az egész világ roppant egyszerű.

Kategóriák: Vers.

3 hozzászólás

  1. “egy nagy csapatba áll az ágsereg”
    Üdv. Barátom 🙂

  2. Pethes Mária szerint:

    “gyors tavasz spriccelődik”, imádom a tavaszt, a “nefeljcsnyi kék”-jével, a levegőért nyújtózó fáival, a rét mellén bizsergő fűjével, ezzel a tömény tavasz-illattal, ami betölti a levegőt. Ölellek: Madárlány

  3. Bátai Tibor szerint:

    Egyszerű/en szép itt is, Barátom.

Vélemény, hozzászólás?