Ott vagyok a fények közepében,
mint az árnyékok gyomrában is.
A tükörben virágzó kertnek látom
arcomat, de a háttér halvány,
a tragikus rajzolatok vagy elmosódnak,
vagy én kenem elviselhetővé őket.
Szeretném hinni, hogy minden tócsa
mellett ott áll Isten, figyel és nem enged
belefulladni az ujjnyi csapadékba.
Hiszem, a mulandóság rugói
tartják mozgásban az öröklétet.