nem akkor pironkodik ha szégyenteljes
megélhetése akadályozza terveiben de
akkor igen ha nem sikerül g. b. shaw
intelmének megfelelően viselkednie
hajnalban elsuttogja istenének mennyire
hálás a próbatételekért mert azokból tudja
nem joga sokkal inkább kiváltsága az élet
túlüvölti a szabadság hangját elnyomó
szökőkút robaját életkora mellőzhető
töprengő arcán látható ahogy percről-percre
mélyítik ráncait a kényszerűség miatt
elhalasztott álmok reménytelensége az idő
puskacsövéből eltévedt golyó ami szívéről
mint pajzsról pattan vissza a múltba
a jövő küldi a jelenbe hogy a lehetetlen
esélyeket elérhetőre írja ezért úgy néznek rá
az emberek akár egy bolondra de ha eltapossák
egy fűszálkarddal vágja az értetlenek talpára
az örökkévalóság sebét szavai hullócsillagok
buzdító üzenetek ezt szajkózza ne essetek
kétségbe nem térünk vissza még egyszer
a majomlétbe ha nem ingadoztok tovább
és becsülitek az eddig megtett hatmillió éves
utat és át tudjátok számítani kilométerbe
és nem takaróztok önös érdekek törmelékével
de véditek magatokat az ágon ringatózó
madár hangjával ahányszor kiénekli
a szerelem idejét
Csodálatos üzenet ez a vers… (is)
Köszönöm, Valikám, ha benned így visszhangzik. Ölellek: Marid
“egy fűszálkarddal vágja az értetlenek talpára
az örökkévalóság sebét”
Kiénekelted, drága Mari.
Pedig már a hangom is összeroskad lassan, nemcsak a testem, Tibor… köszönöm mindenkori figyelmedet.
“egy fűszálkarddal vágja az értetlenek talpára
az örökkévalóság sebét”
Bátai is azt a részt szúrta ki, most látom. Anikó
Örülök, Anikó, hogy neked is az a gondolat tetszik… de nem csodálkozom, biztos voltam benne, hogy Ti értitek 🙂
“nem takaróztok önös érdekek törmelékével
de véditek magatokat az ágon ringatózó
madár hangjával” tömören
Köszönöm, hogy megérinthettek gondolataim, Misi…