Szélárnyékban, sodrásvízben –
jegenyejajban,
felhőpatakban!
Talpig-állig
avar parázslik,
kéve lángja,
rétek visszmagánya,
hol dús élet
bús határa
oldódik a fényben,
s belénk enyész’
sok keresetlen
szó-denevér.

Ott/ és
itt
a szív emel,
segít,
korbáccsal sírkőének,
közel-hellyel kínál –
közel térít
észre !–
egyszeregy-holnemvolt:
mese-mese-mátka!