szavak szilánkjai – Kovács József Hontalanért

gyász-szalagos ég
alatt sóhajjá sorvad
minden fájó gondolat

váratlan pillanat szökteti
a legígéretesebb álmot
vesztett csata füstje száll

amikor utoljára látnak
szobád rabjai a tárgyak
felszabadítják magukat

rosszul záródó ajtódból
elszabaduló huzat levési
vállamon nyugvó kezed

árnyékok rögtönzött
szónoklatát hallgatja a fény
szavak szilánkjain szél zörög

verseidet védőkarként tartom
a táj fölé ne tudják a kemény fagyok
megrepeszteni a horizontot

Kategóriák: Vers.

4 hozzászólás

  1. Mihály Böröczki szerint:

    Messzire szálltál, Madárlány – túl a horizonton is.

    1. Pethes Mária szerint:

      Drága Mitykám, azt hiszem, túlságosan mélyre szálltam… de majd felrepülök valamelyik szép versed ágára, megpihenni… csak idő kell hozzá. Ölellek: Madárlány

Vélemény, hozzászólás?